…elsőre hirtelen én sem tudtam, hogy mi is ez, de aztán megtudtam, hogy ez az a bizonyos nyakbaakasztós szalag, amin pl. belépőkártyákat lehet hordani. Szóval, egy ilyet kértek tőlem hajócsipke kivitelben. Bevallom, nagyot néztem, és picit féltem, hogy mennyire sikerül ezt majd megoldanom, hogy passzoljon a két téma. Ilyen lett:

Helen barátnőmnek készítettem búcsúajándékként ezt a láncot, ugyanis fogták magukat és elindultak egy távoli országba megvalósítani az álmaikat. Szerettem volna neki ezzel megköszönni sok-sok mindent, talán még ő sem tudja, hogy mi mindent.

Tudatosan választottam bordó színű fonalat a medálhoz, hiszen sejtettem, hogy Helen is ezt választaná.
A howlitot pedig azért, hogy gondoskodjon a belső nyugalmáról és kiegyensúlyozottságáról, a bizalomról és a harmóniáról – azaz az önrendelkező, boldog életről. (Forrás)

Sok sikert és boldogságot, Drága Helen!

Nancynek nagyon tetszett a “Hófedte” nyaklánc, egy zöld variációt képzelt el magának. De nem állt meg ennyinél, szeretett volna hozzá egy karkötőt és egy fülbevalót is, amelyek a négylevelű lóhere formájára emlékeztetnek. Még nem volt ilyen mintám, úgyhogy terveztem egy szerencse karkötőt és fülbevalót is a nyaklánchoz. A méregzöld fonalhoz szintén az antracit delicáimat használtam:

A Henna minta egy újabb variációban született újjá: gyöngyök és kapcsok nélküli karkötő készült belőle, barna fonalból. A megrendelőnek az volt az elképzelése, hogy kapocs helyett megkötője legyen, úgyhogy a karkötő két oldalára egy-egy kisebb köteg fonalat hurkoltam:

Régen hoztam már csipkés ékszert, most egy kicsit pótolom az elmaradásomat. Emily barna fonalból és egy hajlított ezüstözött drótalapból áll össze. Kicsit nekem olyan, mintha Jane Austen vagy Emily Brontë világába, idejébe repítene vissza:

Olyan visszafogottan elegánsra sikeredett, inkább alkalomra ajánlom, mint hétköznapi viseletnek.

Egyszer régen, nagyon régen, valamikor 7.-ben, amikor az osztállyal egy 3 napos kirándulásra indultunk a Balcsira, az indulás reggelén apukám úgy ébresztett, hogy többször ezt súgta a fülembe: “Hullámzik a Balaton, hullámzik a Balaton…” Valahogy az utóbbi napok kánikulájában ez a mondata sokszor itt cseng a fülemben.
De mivel még nem lógathatom a lábam, sem a Balcsiban, sem átvitt értelemben, be kell hogy érjem ezzel a hűsítő színű, drótra csipkézett nyaklánccal:

Kricsár Ancsa hathatós segítségének hála, most már megy a drótok összetekercselése is, aminek azért is örülök, mert fél füzetnyi tervem van olyan mintákkal, amelyeknél ez a lépés elengedhetetlen, de eddig nem ment szépen, meg nem is igazán tudtam, hogy mikor milyen drótot ildomos használni. Készítettem is a hétvégén egy két összetettebb alapot is. Már alig várom, hogy össze-vissza csipkézzem

Read in English»

A felhők felett mindig süt a nap…

… és persze az ég is mindig kék. Szeretem ezt a mondást, mert nagyon igaznak tartom. Akkor is ez ugrott be, amikor az új nyaklánccal elkészültem. Így lett a neve “Blue sky”. Jól van na, szeretem elnevezni az ékszereimet

Szóval most egy kb. 2,5 cm-es ezüstözött drót négyzetet öltöztettem a világoskék csipkeruhába, a csipkét magát pedig szokásosan gyöngyökkel díszítettem, mégpedig világoskék csiszolt üveggyöngyökkel valamint kristályszínű delicákkal.
A lánc és a kapcsok a dróthoz hasonlóan természetesen nikkelmentes anyagból készültek.

A nyaklánc megvásárolható a Meskán

[View with PicLens]

Read in English»

Anyukám imádja a sárga rózsát. Meg úgy általában mindent, ami sárga. Meg büszke rám, bármit is alkotok. Anyák napjára készítettem neki egy láncot, az újfajta drótos technikával.
A mintája ugyanaz, mint a Midnight-nak, a hatása és a hangulata mégis más. Színtelen delica és sárga csiszolt gyöngyökkel díszítettem.
Olyan vidám lett, mint Anya, az összes nehezségei és megpróbáltatásai ellenére…

[View with PicLens]

Read in English»

További drótos medálokon törtem a fejemet, és az jutott eszembe, hogy vétek ezt a szép ezüst drótot elrejteni a világ elől. Egyáltalán nem szükséges becsipkézni a teljes drót alapot, bőven elég csak egy részét. Meg aztán nyugodtan adhat az ember lánya hozzá gyöngyöt, drótot, miegymást, igaz?
Na, ez a gondolatmenet fénysebességre kapcsolta a fantáziámat, és azóta csak gyűlnek-gyűlnek a csipkésdrót tervek a kis tervezős füzetemben.
Az első fecske pedig ő lett – még ki sem hűlt, azon nyomban elvitték ballagási ajándéknak. A csiszolt üveggyöngyöknek és a láncoknak köszönhetően szinte vibrál a fényben!

[View with PicLens]

Read in english»

Korábban már említettem, hogy mennyire szeretem variálni a különböző technikákat. Rendszeresen ellenállhatatlan vágyat érzek, hogy új utakat fedezzek fel. Az egyik kedvencem a drót és bár nem kimondottan drót ékszereket készítek, mégis mindig nagyon izgatta a fantáziámat, hogy hogyan lehet ötvözni az ékszereim elkészítésénél a szokásos technikáimat a dróttal.
Korábban próbáltam a horgolt ékszereknél is és most a hajócsipke ékszereknél is tettem egy próbát. Úgy látom, hogy jó tartást és új perspektívát ad a drót az ékszereimnek. Egész más, a megszokottól eltérő formákat tudok vele kialakítani. Tulajdonképpen kitágítja azokat a határokat, amelyek között eddig mozogtam.
Drótvázra készült ez a méregzöld medál is. Ránézésre talán kicsit szövevényes, kibogozhatatlan, mégis logikus, éppúgy mint egy labirintus. A drótos technika mellett a gyöngyök is újak ennél a láncnál. Itt próbáltam ki először a fémhatású delica gyöngyöket; az eredmény igazán csillogós lett:

[View with PicLens]