Lassan hagyományt teremtünk a nyilvános kötésből átalakult heti kézműves találkozókból. Most szombaton is összejöttünk, immár negyedik alkalommal a lányokkal, mégpedig ismét Katia boltjában. Amellett, hogy iszonyúan jól szórakoztunk, fincsi cafe latte-t és jeges kávékat szürcsöltünk, közben a kezünk is járt. Én személy szerint a hétvégére tervezett ékszerekkel nagyon jól haladtam. Már egyébként is csipke- és drótelvonási tüneteim voltak, mert az utóbbi két hétben a stamping medálkáké volt a főszerep. De most úgy érzem, kezd visszabillenni a mérleg, amit nem is bánok, mert már nagyon hiányzott a csipkézés. (És juhéééj! Két lánykával szaporodtunk!)

Este pedig a drótos dobozkám került előtérbe, és hajtogattam néhány drótalapot a csipkéimhez. Mivel nemrég Kricsár Ancsa picit továbbképezett engem drótügyben, egyre bonyolultabb és kifinomultabb drótalapokat sikerül készítenem Ha teljesen elkészülnek, mutatom majd őket is.
Közben pedig megnéztem egy rég áhított filmet is, a “Julie és Juliá”-t, rég vágytam már rá, már csak Meryl Streep miatt is. Nem csalódtam.

Úgy gondoltam, hogy mivel a lányok mami-nyaralóban vannak, így egy kicsit lazíthatok, és a szombati alkotólendületet vasárnap is továbbvéve ékszerkedni fogok, sajnos valami lázas-vírusos nyavalya közbe szólt és ágyba parancsolt. G szerint nem véletlen, mert ha magamtól nem vagyok hajlandó pihenni, akkor a szervezetem úgyis ki fogja magának kényszeríteni… hát, lehet, hogy van benne valami. Aztán délután, mikor egy picit jobban lettem, fogott és elvitt fagyizni. Ezt a csodaságot vettem be gyógyszer helyett, a hatása semmihez sem hasonlítható :

Ja, és még annyit: Boldog névnapot pici Lillám <3 :*