Így vagy úgy, de mindannyian keressük. Csak a legtöbbször kívül. Pedig akkor leszünk csak igazán egyensúlyban, ha egyszer rá jövünk, hogy a béke igazából belülről fakad. Ahogy Buddha mondta, nem én találtam ki. Nem vagyok én ilyen bölcs…

További részletek a Meska-boltban >>>

A wikipedia szerint:

A karma törvénye szerint minden cselekedetünk egy annak megfelelő következménnyel jár, illetve minden, ami történik a világban, az maga egy következmény, vagyis valamilyen oknak az okozata.

Hogy ezt szem előtt tartsuk, és minden pillanatban tudjuk, hogy a saját életéért mindenkinek magának kell vállalnia a felelősséget:

A medál dísze egy saját kezűleg hajtott, spirális drót fityegő.

A gyűrűkön is sokat törtem már korábban a fejem, aztán most ki is próbáltam pár variációt: megszülettek a stamping gyűrűk. Ezek tulajdonképpen kis szalagok, amelyeknek az elejére kopácsolom a feliratot, hátul pedig a lekerekített végeik nem érnek össze, így a méretbeli különbözőségek is gyorsan leküzdhetők. Mintaként csináltam párat magunknak, különböző szélességben:

Oké, tudom, hogy elmúlt már karácsony, és akkor lett volna ez a dolog nagy ötlet a karácsonyfára. De sebaj, legalább lesz idő a következő fa-díszítésig – akár több szín-variációban is – elkészíteni ezt a horgolt füzért, amelyhez hasonlót a gyerekeim olyan nagy lelkesedéssel és odaadással képesek órákon át ragasztgatni, és jókat derülnek rajta, hogy nő a kígyó. Most meg is lehet horgolni. Igazából nagy mintaleírás nem szükséges hozzá, csak kis karikákat kell horgolni, a soron következőt mindig az előzőbe, és akkor ilyen lesz:

Nagyon vidám, falra, ablakba, gyerekszobába is egyedi dekoráció lehet belőle.

Az ötlet Lovestitches oldaláról származik. (Source: Lovestitches)

Új ékszerek a láthatáron, a karkötők, amelyeknek azért már egy-két előfutárát láthattátok. Azért is vagyok nagyon izgatott őket illetően, mert ismét tágul a határ, avagy határtalanok a lehetőségek. Ugyanis ezeknél a karkötőknél sokkal nagyobb mozgásterem van a fém lapocskákat illetően, mert – egy ésszerű határon belül – változtathatóak a méretek. Így már egy viszonylag hosszabb idézet, vagy szöveg fér rá a lapra. Gyűlnek is szépen a noteszomban a felhasználásra váró igazabbnál igazabb, találóbbnál találóbb idézetek, mondatok, és várom a Ti verziótokat is Addig is nézzétek meg milyen lett Tomi karkötője:

A két ünnep között és az újév első napjaiban visszakanyarodtam kicsit a horgolt virágokhoz. Szükségem volt egy kis változatosságra. Nem tudom, ki hogy van vele, de nekem rendszeresen kell valami új – vagy jelen esetben régi-új dolog – amiben elmerülhetek. Valahogy megint szembejöttek a horgolt virágok, és én ellenállhatatlan vágyat éreztem, hogy újra készítsek néhányat. Elővettem a Catania fonalgyűjteményemet (virágokat nagyon szeretek ezzel a fonallal csinálni, mert szép fényes), és készítettem néhány variációt. Nem terveztem semmit csinálni belőlük, csak úgy jöttek egymás után. Sőt, még kis levélkéket is horgoltam melléjük. Végül több kis virág szett kerekedett ki a dologból:

Készülhet belőlük mindenféle dísz, applikáció, akár táskára, ruhára, sálra, sapkára, kesztyűre, babaruhára, párnára, de gyöngyökkel, szalagokkal kitűzőt, brossokat, hajdíszeket, hűtőmágnest, monitordíszt, fali dekorációt, és még ezer más dolgot készíthetünk belőlük. A többit mindenkinek a saját fantáziájára bízom. A virágokat mindenesetre feltöltöttem a Meskára, a Szigami boltban nyitottam nekik egy külön kis polcocskát, ahol elérhetők.

Történt egyszer, hogy idézeteket gyűjtögettem az ékszerekhez, és egyszer csak az utamba került ez a gyönyörű, egyszerű, igaz mondat. Thomas Mann írta vala. Én pedig fogtam, és az utamba kerülő első téglalap alakú medálra rögvest fel is kopácsoltam.
És ha már csillanásról van szó, nem is kerülhetett mellé más, mint egy, sőt kettő swarovski kristály, egy áttetsző és egy bordó, na meg egy kis kulcsocska.
A boltba szántam, de egyszerűen nem tudok szabadulni ettől a mondattól, úgyhogy azon nyomban fel is került a nyakláncomra. De ha valaki ugyanúgy ellenállhatatlan vágyat érez egy ilyen medál iránt, csak szóljon, szívesen elkészítem újra, akár más körítéssel is.
És íme, akiről szó van:

Amennyire vissza tudok emlékezni, ilyen izgatottan új évet még nem vártam. Valahogy úgy érzem, hogy a tavaly elkezdődött folyamatok az idén fognak kiteljesedni. Nagyon tanulságos volt az elmúlt év és bár sok nehézséggel kellett szembenéznem (így visszatekintve egyet-kettőt talán én állítottam fel magamnak…), azért így összességében nagyon sok mindent tanultam, sok mindenre rájöttem, hogy mit csináltam máshogy, mint kellett volna, és úgy érzem, a megfelelő lépéseket meg is tettem, hogy vééégre a saját utamra lépjek. Ez most úgy kikívánkozott belőlem.

És ami az alkotást illeti: stamping marad, mivel nagyon szeretitek, és ezt őszintén köszönöm, nagyon örülök neki! De nemcsak, hogy marad, de még egy jópár újdonság is jár a fejemben a kopácsolt ékszerekkel kapcsolatban, rövidesen mutatni is fogok dolgokat, mert már az ünnepi hajtás lecsengésével muszáj volt egy-két tervemet kipróbálni. Annyit elárulhatok, hogy az egyik példányt én már vidám hordom is

Babóca és Bari terén is jönnek még dolgok, bár ők komótosabban születnek, mert időigényesek a drágák, de jönnek mindenképpen, mert őket is szeretettel fogadjátok és várjátok, a rendelésekből is ez mutatkozik. Csak mindenkitől türelmet kérek, sajnos az időőő, az idő…

És lesznek még mások is, mert egyszerűen nem nyugszom… Mindig fortyog valami a fejemben, és egyszerűen nem bír bennmaradni

Egyébként meg már tűkön ülök, mert január 17.-én kezdődik az a dolog, amit már lassan egy éve nagyon izgatottan várok: a Webdesign Tanfolyam! Így csupa nagy betűvel. Nagy álmom fog ezzel valóra válni. Olyan vagyok, mint a gyerekek, számolom a napokat Már lassan ott tartok, mint Lillám, ha nagyon vár valamit, felírja a hátralévő napok számát egy nagy lapra, rajzol is még mellé valamit, a lapot pedig kiragasztja az ajtajára. Még egy ceruzát is lógat a visszaszámlálás mellé, hogy nehogy keresni kelljen.  Aztán minden reggel csak úgy ugrik ki az ágyból, hogy lehúzhasson belőlük egy számot.  Na, szóval valahogy így vagyok most én is.

Szóval, Istenhozott, 2011! Sokat várok Tőled (és magamtól is)!

Nektek pedig Mindannyiótoknak nagyon boldog, békességgel, harmóniával és megelégedéssel teli új évet kívánok!

Egy karácsonyi medált kopácsoltam így az év zárásaként, csak úgy – Nektek, Mindannyiótoknak!

Ez az én vesszőparipám. Ugyanis az idei év nagy-nagy tanulsága ez a mondat volt számomra: “Járj a saját utadon”. Most már úgy érzem, szépen lassan meg is találom/találtam azt a bizonyos utat, úgyhogy mindenképpen kikívánkozott belőlem egy ilyen medál, hátha másnak is pont ezt a mondatok kell most, hogy szem előtt tartsa:

A medál kiegészítői: egy pár tappancs, ha már járásról van szó, és két karneol gyöngy.