Van egy kis cetli a pénztárcámban, ez a három mondat olvasható rajta. Nem veszem elő minden nap, de ha valami miatt magam alá kerülök, akkor igyekszem úgy intézni, hogy naponta néhányszor muszáj legyen rápillantanom, és a fejembe verjem. Nem egyszer húzott már ki a gödörből. Aztán egyszer szerettem volna a barátnőmnek egy ilyen karkötőt, amikor neki is egy hasonló megzuhanós időszaka volt, úgyhogy nem is kerülhetett rá más, mint az a bizonyos megerősítő három sor.

Itt a bizonyíték, hogy igenis használható karkötőként a kicsit szélesebbre szabott fémlapocska is, szépen elbírja a három soros szöveget is.

Dominika szülinapjára kapta szüleitől ezt a karkötőt. Az egyik stamping medálra a neve, a másikra a születési dátuma került. Ezen kívül néhány charm, egy jade golyócska és egy napkő díszíti, valamint egy tulipános T-kapoccsal záródik.

…egy bőrszíjast. Hosszúkás lapkájára az “Álmodj” szót képzeltem, mellé egy kis holdas-csillagos fityegőt és egy pici türkiz ásványgyöngyöt gondoltam. Aztán felébredtem és megvalósítottam:

Nancynek nagyon tetszett a “Hófedte” nyaklánc, egy zöld variációt képzelt el magának. De nem állt meg ennyinél, szeretett volna hozzá egy karkötőt és egy fülbevalót is, amelyek a négylevelű lóhere formájára emlékeztetnek. Még nem volt ilyen mintám, úgyhogy terveztem egy szerencse karkötőt és fülbevalót is a nyaklánchoz. A méregzöld fonalhoz szintén az antracit delicáimat használtam:

Egyszer festettek hennát a kezemre. A kacskaringós virágminta a hüvelykujjamtól indult és kecsesen bekanyarodott a csuklóm belsejére. Nagyon tetszett.
Amikor készítés közben először magamra próbáltam a nyakláncot, azonnal ez a sok évvel ezelőtti hennadíszem jutott az eszembe. Olyannak tűnik, minta rá lenne festve a nyakra, a csuklóra. És hogy a szett teljes legyen, egy kisvirág fülbevaló is született hozzá:

Nyaklánc – Karkötő – Fülbevaló