A hullám-mintás nyaklánc ihlette ezt a tűzpiros ékszer-szettet, amelyben a medál kiegészült egy pár fülbevalóval is. A türkiz ékszerhez hasonlóan itt szintén az antracit delicával és fekete csiszolt gyönggyel dolgoztam.

Az ékszer már be is mutatkozott: használat közben megtekinthető a Duna TV CsaládBarát c. műsorának felvételén, Tornyai Erna kedves mézeskalácskészítő ismerősöm jóvoltából

…elsőre hirtelen én sem tudtam, hogy mi is ez, de aztán megtudtam, hogy ez az a bizonyos nyakbaakasztós szalag, amin pl. belépőkártyákat lehet hordani. Szóval, egy ilyet kértek tőlem hajócsipke kivitelben. Bevallom, nagyot néztem, és picit féltem, hogy mennyire sikerül ezt majd megoldanom, hogy passzoljon a két téma. Ilyen lett:

Helen barátnőmnek készítettem búcsúajándékként ezt a láncot, ugyanis fogták magukat és elindultak egy távoli országba megvalósítani az álmaikat. Szerettem volna neki ezzel megköszönni sok-sok mindent, talán még ő sem tudja, hogy mi mindent.

Tudatosan választottam bordó színű fonalat a medálhoz, hiszen sejtettem, hogy Helen is ezt választaná.
A howlitot pedig azért, hogy gondoskodjon a belső nyugalmáról és kiegyensúlyozottságáról, a bizalomról és a harmóniáról – azaz az önrendelkező, boldog életről. (Forrás)

Sok sikert és boldogságot, Drága Helen!

Nancynek nagyon tetszett a “Hófedte” nyaklánc, egy zöld variációt képzelt el magának. De nem állt meg ennyinél, szeretett volna hozzá egy karkötőt és egy fülbevalót is, amelyek a négylevelű lóhere formájára emlékeztetnek. Még nem volt ilyen mintám, úgyhogy terveztem egy szerencse karkötőt és fülbevalót is a nyaklánchoz. A méregzöld fonalhoz szintén az antracit delicáimat használtam:

A Henna minta egy újabb variációban született újjá: gyöngyök és kapcsok nélküli karkötő készült belőle, barna fonalból. A megrendelőnek az volt az elképzelése, hogy kapocs helyett megkötője legyen, úgyhogy a karkötő két oldalára egy-egy kisebb köteg fonalat hurkoltam:

Régen hoztam már csipkés ékszert, most egy kicsit pótolom az elmaradásomat. Emily barna fonalból és egy hajlított ezüstözött drótalapból áll össze. Kicsit nekem olyan, mintha Jane Austen vagy Emily Brontë világába, idejébe repítene vissza:

Olyan visszafogottan elegánsra sikeredett, inkább alkalomra ajánlom, mint hétköznapi viseletnek.

Egyszer régen, nagyon régen, valamikor 7.-ben, amikor az osztállyal egy 3 napos kirándulásra indultunk a Balcsira, az indulás reggelén apukám úgy ébresztett, hogy többször ezt súgta a fülembe: “Hullámzik a Balaton, hullámzik a Balaton…” Valahogy az utóbbi napok kánikulájában ez a mondata sokszor itt cseng a fülemben.
De mivel még nem lógathatom a lábam, sem a Balcsiban, sem átvitt értelemben, be kell hogy érjem ezzel a hűsítő színű, drótra csipkézett nyaklánccal:

Kricsár Ancsa hathatós segítségének hála, most már megy a drótok összetekercselése is, aminek azért is örülök, mert fél füzetnyi tervem van olyan mintákkal, amelyeknél ez a lépés elengedhetetlen, de eddig nem ment szépen, meg nem is igazán tudtam, hogy mikor milyen drótot ildomos használni. Készítettem is a hétvégén egy két összetettebb alapot is. Már alig várom, hogy össze-vissza csipkézzem

Bevallom, amikor egy nagyon kedves blogger-társam azzal keresett meg, hogy készítsek neki a Henna mintájára egy nyakláncot és egy karkötőt, de a bordó fonalhoz zöld gyöngyöket használjak, egy picit összeráncoltam a szemöldökömet. Valahogy első gondolatra kissé meredeknek találtam az ötletet. De mivel a megrendelő szava számomra szent (khm, majdnem mindig), gondoltam, mi történhet? Kipróbálom.
Vásároltam nagyon szép méregzöld gyöngyöket, aztán gondoltam egy merészet. Mivel a kívánság úgy szólt, hogy legyen az ékszerben bordó és zöld, kipróbáltam a mintát úgy, hogy a virágokhoz bordó, az azokat összekötő indákhoz pedig zöld fonalat használok. Hát, így nem jutottam messzire. A minta ugyanis a színek váltását nem úgy engedte, ahogy én szerettem volna, mivel sokszor pont úgy kellett volna kereszteznem, váltanom a fonalakat, hogy az ellenkező színek jöttek volna sorra. Márpedig úgy már végképp nem tudtam elképzelni, hogy zöld virágok legyenek, bordó száron.
Szóval ezt a próbálkozást hamar feladtam és maradtam a megrendelő eredeti elképzelésénél, és a bordó fonalhoz a zöld gyöngyöket párosítottam. Az eredmény engem totálisan meglepett. A két szín különlegessé teszi, kiemeli egymást. Nem gondoltam, hogy ennyire tetszeni fog:

Nem kell mindennek sarkosnak lennie, igaz? Néha jó, egy kis asszimmetria. Én kifejezetten szeretem ha valami nem tökéletes, az legalább megnyugtat, hogy nekem sem kell annak lennem (hm, nem is tudnék). Így is lehet valami szép és kecses, mint egy flamingó:

Flamingo már a Meskán várja új tulajdonosát

[View with PicLens]

Read in English»

Dijon egy kis fiatalos, könnyed, nyári darab lett. Ezt a fonalat most próbáltam először, nem az az igazi citrom-, vagy napsárga, sokkal inkább olyan mustárosnak hat, ezért is kereszteltem “Dijon”-nak.
Érdekessége, hogy nyitott, tulajdonképpen egy nagy kacskaringó az egész drót alap, a nagy pocakjára kapott csipkét. Középen a karikán 3 sárga csiszolt gyöngy himbálózik. Az apró gyöngyöknek ismét az antracit delicáimat használtam. Egy picit féltem előtte, hogy hogyan jön össze ez a két szín, de úgy látszik, ez a sötétszürke gyöngy semmit nem tud elrontani. Szóljatok, ha már unjátok az antracitszürke delicámat, mert én imádom őket

A “Dijon” nyaklánc kapható a Meskán